Dísz téri egykori evangélikus templom

Helyén ma az egykori Honvéd-főparancsnokság épülete áll (Dísz tér 17.)

II. József 1781-ben hozott türelmi rendelete után az evangélikusok fokozatosan telepedtek le Budán. Első templomuk a XIX. század közepén, 1847-ben Mária Dorottya, József nádor feleségének a támogatásával épült a Dísz téren. A férjéhez hasonlóan a magyarokkal szimpatizáló asszony, buzgó evangélikusként aktívan részt vett a magyar lutheránus közösség életében. A budai várban, ahol lakott, nem volt evangélikus templom, ezért a pesti Deák téri templomba járt át istentiszteletre. Mivel az időjárás ezt sokszor nem tette lehetővé, így merült fel a budai templomépítés gondolata. 1844-ben Mária Dorottya lelkészi állást létesített, és 10 000 forintos alapítványlevelet állított ki. Az 1847. szeptemberi felszentelésen azonban a megözvegyült nádorné már nem lehetett jelen, mert a bécsi udvar megtiltotta neki a Magyarországon való maradását, így az evangélikus közösség kis csoportja az épülő templom előtt vett búcsút tőle.

Hamarosan a közösségnek is mennie kellett, igaz, csak a Várnegyed másik végébe. A Honvédelmi Minisztérium ugyanis az 1890-es évek elején, a templom helyén kívánt építkezni, ezért a Bécsi kapunál biztosított telket az evangélikus egyházközségnek, és állta az új templom megvalósításával járó költségeket.

A Dísz téri evangélikus templomban 1885-től 1896-ig református istentiszteleteket is tartottak. Az itt 1893-ban elmondott prédikáció hatására alakult meg a Nagypénteki Református Társaság, amely a fővárosban élő nehézsorsú gyermekek megsegítésére jött létre.

A nagypénteki igehirdetés üzenetén gondolkodva hazafelé tartott az egyházközség néhány karitatív érzékkel megáldott tagja, akik éppen a Megváltó szeretetéről beszélgettek egymás között, amikor észrevettek egy elhanyagolt külsejű gyermeket. Az ifjú sorsa rögtön cselekvést váltott ki a gyülekezeti tagok körében és elhatározták, hogy a krisztusi szeretetet úgy kívánják átadni, hogy azzal az elárvult gyermekek élete teljes mértékben megváltozzék. Hét év szorgos pénzgyűjtő munkája eredményeként felépült Budaörs közigazgatási területéhez tartozó Kamaraerdőn a társaság „Erzsébet Árvaháza”, amelyet Sándy Gyula (1868-1953) építész tervezett.