A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

A XVIII. században megszervezett központi, nemzeti levéltár csak a XX. század elején kapott végleges otthont a Bécsi kapu tér északi részén.

Az Országos Levéltár épületét Pecz Samu (1854-1922) a magyar neogótikus építészet mestere tervezte 1911-ben a középkori építészet várait megidéző alkotásként. A kivitelezési munkák 1913-től 1920-ig tartottak.

Az építész a munkák során kiemelt figyelmet szentelt a tűzbiztonságnak és a termek megfelelő természetes fénnyel történő megvilágításának.

A levéltári palota homlokzatai vörös színű téglaborítást kaptak, melyeket geometrikus díszítéseket tartalmazó Zsolnay-kerámia betételemek tesznek változatosabbá. A tető különböző színű cserepeit, szintén a pécsi kerámia gyár szállította. A nyugati szárny végében egy 76 méteres torony is magasodott, amelyben vízgyűjtő tartály is helyet kapott.

Az 1920-as években készült el a levéltár belső reprezentatív tereinek díszítése. A történelmi Magyarország városainak címerével díszített üvegablakok Róth Miksa munkái, valamint ő tervezte a falak és a mennyezetek ornamentális díszítéseit is. A történeti témájú seccókat 1925-1929 között Dudits Andor (1866-1944) festőművész készítette.

A levéltár az 1944-1945-ös ostrom idején igen erős sérüléseket szenvedett, elsősorban az oldalszárnyakon és a középen lévő kutatóteremnél, de károsodott a budai városképet is meghatározó tornya is. Helyreállítás helyett 1945 szeptemberében robbantással távolították el az épületről ezt a látványos építészeti elemet. Az Országos Levéltár az 1956-os forradalom ideje alatt újabb rombolásnak volt kitéve, elsősorban a nyugati szárnyon. Mindkét alkalommal a papír alapú gyűjteményi anyag is jelentősen pusztult. A legszükségesebb építészeti helyreállítás 1961-ben fejeződött be. A Magyar Nemzeti Levéltár 2017-ben átfogó forráskutatást végzett, vándorkiállítást készített és számos konferenciát szervezett a reformáció jubileuma tiszteletére.