A skót származású református Angus Maddison (1926-2010) világgazdasági szakértő, kutató, professzor életének java részét holland egyetemeken töltötte. Több mint 40 éven át vizsgálta a nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejlődését Jézustól 2010-ig. Grandiózus statisztikai összehasonlításai igazolták a múlt század elején Heidelbergben alkotott két nagy történész, Ernst Troeltsch (1865-1923) és Max Weber (1864-1920) kutatásait. Ők a protestantizmusban ismerték fel Európa újkori kimagasló szellemi és anyagi fejlődésének a motorját. Két emberöltővel később Maddison pedig közgazdaságtani módszereivel és statisztikáival támasztotta alá elődei megállapításait. Most Cristobal Young fiatal angol közgazdásznak a stanfordi egyetemen készített összefoglaló tanulmánya alapján járunk utána annak, milyen sokrétű összefüggés ismerhető fel vallás (elsősorban a protestantizmus) és a gazdasági növekedés között Nyugat-Európában 1500-2000 között. Mi magyarázza tehát a protestáns Európa többszázados gazdasági dominanciáját?

A protestáns etika és egyéb tényezők hatása a kapitalizmus szellemiségére és a gazdaságra

Max Weber híres könyve (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, amit 1904-5-ben írt – majd 1934-ben jelent meg önálló kötetként hazájában, magyarul először 1982-ben) megjelenése óta alig vitatott feltételezés és tény, hogy Európa gazdasági nagy ugrásában, a világ élére kerülésében főként a reformáció kora óta a vallásnak, illetve a hitnek, valamint az általa motivált életszemléletnek, magatartásformáknak döntő szerepük volt. Az sem kétséges az adatok és tények alapján, bár eléggé hallgatás fedte igazság még ma is hazai tájainkon, hogy a gazdasági prosperitásban a protestánsok évszázadokon át a katolikusok előtt jártak. Az 1700-as évektől a protestánsok – főként Hollandia és Anglia – egyértelműen átvették a gazdasági vezetést kontinensünkön az egy főre eső nemzeti GDP mutatói szerint is. Aztán az olló vagy a szakadék egyre csak nőtt a következő 250 évben. De ez a szembetűnő protestáns előny nem csak a protestáns etikával volt magyarázható – figyelmeztet Cristobal Young. Ebben szerepet játszott még az egyre erőteljesebb szekularizáció, azaz a gazdaság önállósulása, s a vallási kontroll csökkenése éppúgy, mint a katolikus ellenreformáció, s az atlanti rabszolga-kereskedelem is. De legalább ekkora súllyal a protestáns nevelés (a puritanizmus, a munka és az istentisztelet összefüggése, az egyéni felelősségtudat erősödése), s a Biblia önálló olvasása és mindennapi „használatának” a növekvő befolyása is. Tehát pozitív és negatív, belső és külső, vallási, szellemi trendek – még ha eltérő súllyal is – egyaránt szerepet játszottak, miként az anyagi motivációk is ebben a különös felvirágzásban.

A reformáció korától indul a bizonyító tények felsorakoztatása

A francia-angol szerzőpáros, J. Delacroix és F. Nielsen 2001-ben közzétett tanulmányában található az a táblázat, amiben az 1870-es évekre kialakult európai vallási arányokat közlik protestáns, katolikus bontásban.

Mit látunk ennek alapján?  Zölddel jelöltem a protestáns többségű európai országokat, melyek közül 1870 körül a skandináviai országok esetében szinte 100%-os volt a protestáns, főként evangélikus többségű lakosság. Azokon a területeken a protestantizmus államvallás volt. Pirossal jelöltem az európai katolikus országokat, ahol az adott években az abszolút katolikus többséget Itália, Spanyolország, Portugália, Belgium és Franciaország esetében figyelhetjük meg.

Különbségek személetben és viselkedéskultúrában

Az ábrán a kékkel jelölt országok katolikus többségűek, a vöröses barnával jelöltek protestáns többségűek. A reformáció indulása idején, 1500-tól egyértelmű volt a katolikus országok gazdasági előnye. Száz év múlva az előny már csökkent. A nagy váltás az 1700-as évekre esik, amikor látható módon megugrott a protestáns országok egy főre eső GDP-je. Ekkor 250 dollár volt az egy főre eső különbség a protestánsok javára, 1820-ban ez már 400 dollárt tett ki. 1850-re a különbség közel 500 dollár volt. Ez a trend a további évtizedekben is tartott.  Ez annál is inkább meglepő, mivel a vizsgált 1500-1850 közötti 350 évben következtek be a nagy kolonializációk, gyarmatosítások, amiben éppen a katolikus országoknak volt leginkább szerepük. Például Portugáliának, a gyarmataihoz képest „mini országnak”. Hajóikkal már 1488-ban a Jó Reménység foka előtt a korabeli iszlám országokig is megtalálták a hajózási utat Indián keresztül. 1500-ban felfedezték Brazíliát, s ők lettek az atlanti rabszolga kereskedelem fő tényezői és haszonélvezői. Ennek ellenére az „anyaország” Európa egyik legszegényebb területe maradt, ami nem katolicizmusával függ össze első renden, hanem az igazságtalan elosztással, meg azzal, hogy a „rablógazdálkodás” szemlélete, s mindaz, ami korrupcióban és egyébben ebből következett, messze a katolikus hitvilágtól, az ország belső fejlődését valósággal megölte. Ez tehát egy nagyon ferde gondolkodásmódot is jelez. A könnyű haszonszerzés mentalitását, meg az emberkereskedelem nagyfokú terjedését és kihasználását. A helyzet a másik latin-európai gyarmati nagyhatalomnál, Spanyolországnál sem volt sokkal kedvezőbb. Ez az ország sem volt képes az egy főre eső évi GDP-t számottevő belső növekedésre fordítani.

Itáliával némiképpen más volt a helyet. Az 1500-as években Európa leggazdagabb országa volt, 25%-kal nagyobb volt az éves GDP-je, mint Belgiumnak, 45%-kal magasabb, mint Hollandiáé, a későbbi protestáns fejlődés leggazdagabb országáé. A gyarmatosítás időszakában megtorpant az olasz gazdaság, 1820-ra pedig csaknem minden országban jobb volt a GDP-arány az olaszénál. Úgy tűnik, hogy ahol a birodalomépítés beindult, ott nagyobb volt, de aránytalanabb is a nemzeti össztermék megoszlása. A nagy gyarmatbirodalmak anyaországaiban nem indult meg az iparosodás olyan erőteljesen, mint azt a bevételi viszonyok indokolhatták volna. Bizonyos rétegek elképesztő luxusában és az egyre több háborúban pazarlódott, pocsékolódott el a gazdasági erejük. Ez is szemlélet és viselkedéskultúra függvénye volt, nagyon is.

És a protestáns országokban? Gazdaságetikai és hitalapú szárnyalás

ház – haza – egyház triásza

A reformációt követően egyre inkább kirajzolódott Európa térképén az „új hit” terjedésének növekvő területe és pozitív következménye. A mellékelt térképen protestáns területeket jelöl a rózsaszín (főként evangélikusokat), a szürke főként kálvinistákat, a barna anglikánokat. A piros pontocskák hugenotta központok jelenlétét mutatják. A világosbarna a római katolikus területeket mutatja. Az arány összességében a protestánsok felé jelez nagyobb területi többletet.

Az európai protestáns országok között Hollandia és Anglia fejlődése igen erőteljes növekedést mutat. Hollandiában 1500-1700 között a GDP növekedése 180%-os volt, Britanniában 75%-os. Mindkettő elképesztően magas. Összességében kétségtelen, hogy minden protestáns országban szembetűnő volt a növekedés. Életszemlélet, a hit puritanizmusba és munkaszeretetbe hajló protestáns sajátosságai, syllogismus practicusai, gyakorlati következményei jelennek meg történelemformáló energiaként és dinamikaként. Meg némiképpen a szülőföld felvirágoztatásának, a ház-haza-egyház együttes prosperáltatásának a közösségi etikája. Ez a szándék eredményezte azt, hogy a két protestáns ország nem a gyarmataik biztosította előnyök szűk körű felélésében vált naggyá, hanem az anyaország belső, saját erőre, hitre és munkára támaszkodó fejlesztésében is. A kereskedelem és az ipar a belső piacot és jólétet is megmozgatta. A kálvinista Amszterdam 1602-re csatornáival a világ legforgalmasabb kereskedelmi központja és áruelosztó kikötője lett. A skót szigorú presbiteriánus, református mérnök és feltaláló, James Watt (1736-1819) fegyelmezett és racionális – mindkettő sajátosan kálvinista vonású – életszemléletével nagymértékű ipari teljesítményekre alkalmassá fejlesztette a gőzgépet. Honfitársa, Adam Smith (1723-1790), az ugyancsak skót nemzeti református egyház tagja, a racionalitás és a morál, a filozófia és a nemzetgazdaságtan kiemelkedő művelője, a politikai gazdaságtan megalapozója, s a szabályozott kapitalista fejlődés történelmi léptékű megtervezője volt. Mindkettőjük szellemi és tudományos befolyása hatalmas lökést adott az iparosodásnak a nyugati, első renden protestáns világban. Nevük, s az a fejlődés, amit ők felgyorsítottak a protestáns országokban világszerte és Európában, maradandóan összekapcsolta a vallási, hitbeli attitűdöket és a gazdasági prosperitást.   Olyannyira, hogy a mellékelt grafikon számai alapján megállapíthatjuk: a protestáns Európa 1850-1940 között csaknem kétszeresére fejlesztette nemzetgazdasági potenciálját (protestáns országok növekedése a jelzett időszakban 223%, a katolikus országoké 137%). Az ipari nagyhatalmak és a fejlődés erőgépei a protestáns országok lettek. Az országok nemzetgazdaságára vetítve az 1850-1940 közötti fejlődést, szembetűnő, hogy a legnagyobb százalékos növekedést a „kálvinista és puritán” Svájc mutatja 330%-kal, majd Németország következik (vesztes I. Világháború ellenére vagy éppen ezért?!), 278%-kal. Utánuk a skandináv országok jönnek 277-244%-os növekedési rátával.

Ezzel összevetve: a legnagyobb arányú fejlődés a katolikus országok között Itáliában mutatkozott 160%-kal, majd Franciaországban 153%-kal. Őket Belgium és Ausztria követte 147, illetve 140%-kal. A sort az egykori gyarmati nagyhatalom, Portugália zárta, 75%-os növekedéssel. Ami alig érte el a stagnálás szintjét. Hasonlóképpen járt Spanyolország is. A vezető protestáns ország, Svájc, illetve a sorzáró katolikus Portugália között az 1850-1940 közti időszakban a fejlődési mutatók 255%-os eltérést mutatnak!

A drámai különbségek az 1940-es évektől kezdődően kezdtek csökkenni. Európa legutóbbi 500 éves gazdasági fejlődése során a protestáns országok hatalmas megugrása a katolikus országoktól alátámasztja a mentális, gondolkodásbeli, a hitbeli és gyakorlati etikai életszemléletből származó sajátosságok felhajtó energiáját. Napjaink fiatal brit közgazdásza, Cristobal Young, Angus Maddison korszakos gazdaságtörténeti kutatásainak alapján az elmúlt 500 évben három fejlődési szakaszt különböztet meg, amit a fentiekben próbáltunk röviden felvázolni: a növekvő eltérést az európai protestáns országok javára (1500-1870), a kezdődő stabilizáció szakaszát (1870-1950), és a kiegyenlítődés, a konvergencia szakaszát (1960-2000). A következő részben a különböző, nem materiális hajtóerők, motívumok, hitbeli és gazdaság-lélektani komponensek vizsgálatára térünk ki. (Folytatjuk)

Miért a protestantizmus lett Európa újkori gazdasági felhajtó ereje? (2.)

Miért maradtak le a katolikus országok?

Az előző cikk gondolatmenetét ezzel zártuk: Cristobal Young, Angus Maddison korszakos gazdaságtörténeti kutatásainak alapján az elmúlt 500 évben három fejlődési szakaszt különböztet meg: a növekvő eltérést az európai protestáns országok javára (1500-1870), a kezdődő stabilizáció szakaszát (1870-1950), és a kiegyenlítődés, a konvergencia szakaszát (1960-2000). A következő részben a különböző, nem materiális hajtóerők, motívumok, hitbeli és gazdaság-lélektani komponensek vizsgálatára térünk ki. Most a Young által felvetett kérdés megválaszolásával folytatjuk sorozatunkat: miért maradtak el és le az európai katolikus országok az elmúlt 300 évben gazdasági teljesítményükben protestáns szomszédaiktól? És milyen motívumok segítettek, vagy jelentettek akadályt ebben?

Motívumok – még mindig Weber?

Már szinte gazdaságtörténeti és teológiatörténeti dogma, amit 1930-ban a nagy heidelbergi reformációkutató, Max Weber közzétett: a protestáns etikának a kapitalizmus szellemiségére volt jelentős befolyása. Méghozzá azzal, hogy a reformáció a kegyesség és a profit konvergenciáját, összefüggését hozta létre. A puritanizmus, kivált a kálvini típusú a predesztináció dogmájával hatalmas motiváló erővé vált a keresztyén teológiában, gondolkodásban és életgyakorlatban. Mégpedig azzal a nézettel, miszerint Isten örök tanácsvégzésében, dekrétumában eldöntötte, hogy „vannak emberek és angyalok, akik örök életre, mások örök elvettetésre, halálra rendeltettek.” Ezen a döntésen senki emberfia nem tud változtatni. Így viszont sikerült az üdvösség kérdését kivonni a klérus lelki gyámkodása és rendelkezése alól. Az a kérdés előbb vagy utóbb minden hívőben felmerült: „A kiválasztottak közé tartozom-e vagy sem?” És a mindennapi életben kellett a kiválasztottságnak visszaigazolódnia. Volt ennek pszichikai és szociális oldal is. A világi aktivitásban mérték meg az ember hitének valóságát és erejét.

Ha valaki gazdaságilag eredményes volt, ez azt is jelentette, hogy ő igazából és eredményesen követi az isteni elhívást. A gazdasági eredményesség a kegyelmi állapot jele volt. Az eredményesség volt a jel, szignál az elhívás valóságáról. A puritán teológia a predesztinációs hittel a gazdasági fejlődés egyik fő mozgatója lett. Ez az intenzív vallási gyökerű szemlélet hatotta át a gazdasági szemléletet is, és lett a kapitalizmus szellemiségének és lelki hajtóerejének, humán energiájának egyik fő jellemzője – fogalmaz Young. Weber ebből vezeti le azt, hogy a reformáció kialakította az evilági aszkézis szemléletét az anyagi természetű dolgokkal kapcsolatban. Nem a birtoklás, hanem a fegyelmezett, a bevétel, a profit arányától tudatosan kisebb mérvű, korlátozott, mérsékelt fogyasztásra törekvés jellemezte a puritán embereket. Korlátozott fogyasztás, s a munka intenzitása által kifejezett kiválasztottság-hit nagy termelékenységet vont magával.

A reformáció a gazdasági gondolkodás szekularizációja?

Érdekes szempontot vetett fel Weber kortársa, Richard Henry Tawney, akinek a könyve 1926-ban jelent meg New Yorkban Vallás és a kapitalizmus felemelkedése címmel. Ebben rámutat: az 1500-as években a gazdaság még az etika témája volt, az etika pedig a teológiához tartozott. Az egyház ellenőrzése alatt tartotta tehát a gazdasági életet is. Ehhez képest az elkövetkező 200 évben bekövetkezett a gazdasági gondolkodás szekularizációja, kivonulása az egyházi befolyás alól. Szerinte ez lett az igazi hajtómotor. A kálvinizmus volt az, amelyik ehhez nagyban hozzájárult azzal, hogy a gazdasági életet is a megszentelődés területének nyilvánította. Aztán a puritanizmus jelentette a „vaskorszakát a kollektivizmusnak” is. Új közösségtudat formálódott: a helyi, a gyülekezeti, az alsó szintű, amely az első szint volt minden közéletiséghez. Az angol polgárháború végére (kb. 1650) a protestantizmus – így Tawney érvelése – kivonta magát mindenfajta morális tekintély ellenőrzése alól a piacon, a haszonelvűséget téve meg a gazdasági tevékenység céljául. Munka és vállalkozás vallási motívumon nyugodott. Aztán egyre inkább ez a nézet uralkodott el: „Az üzlet egy dolog, a vallás meg egy másik”. Ez volt a nagy ugrás a középkori egyházi kontroll alóli megszabadulás érdekében. A laissez faire gazdaságfilozófia tehát először a protestáns világban terjedt el, és csak később jelent meg a katolikus országokban. Megállapíthatjuk tehát, hogy a reformáció vezetett a szekularizációhoz, a piacgazdaság morál alóli kivonásának és kivonulásának a jelenségéhez. De nem az elmoráltalanodáshoz! Egyfajta gazdasági erkölcs kezdett szintén megfogalmazódni. A folytatásban majd megvizsgáljuk Young koncepciója értelmében a nevelés, az írásbeliség, a nemzeti nyelvű Biblia és más tényezők szerepét a protestáns gazdasági fejlődésben. (Folytatjuk)

„A reformáció és egyházai ’a tudás vallását’ hozták el az emberi történelemben”

A Biblia és a protestánsok szerepe Európa újkori gazdasági fellendülésében (3.)

A nemzeti nyelvű Biblia és a nevelés gazdasági jelentősége

A gazdaságtörténet kutatója, Richard Easterlin volt az, aki feltette ezt a kérdést: Miért nem fejlődött egyenlőképpen az egész világ? A szembetűnő gazdasági fejlődés Európában, annak is protestáns országaiban véleménye szerint mélyen összefügg azzal az ismeretanyaggal, ami az új termelési technológiák oktatásán nyugszik. A modern kor és a középkor közötti hatalmas különbség részben annak a függvénye, hogy az elmúlt néhány évszázadban óriási mértékben megnövekedett a technikai ismeretek tárháza. A II. világháború után bebizonyosodott, hogy lebombázott városokat milyen gyorsan lehetett újjáépíteni ott, ahol otthonosak voltak a modern technikák. A „kapitalizmus” szó azért megtévesztő – érvel Easterlin –, mivel nem feltétlenül a felhalmozott tőke az, ami egy országot gazdaggá és virágzóvá tesz. A reformáció döntő kulturális esemény és fordulópont volt a kapitalizmus fejlődésében. Szó szerint hatalmas értéket hozott létre a vallási világban. A katolicizmusban a klérus magyarázta, értelmezte Isten Igéjét a hívők számára. Azt gondolták, a Biblia túl bonyolult dolog ahhoz, hogy a köznép megértse. A protestantizmus ezzel szemben azt a nagy motiváló erejű felismerést hozta a világra, miszerint „minden hívő az általános papságban” részesül, azaz mindenki maga tanulmányozhatja a Bibliát, ha megtanul olvasni. Így Istennel, vallásával személyes és közvetlen kapcsolatba kerül. Ez nagy ugrás volt ahhoz képest, hogy addig a Bibliát leginkább csak latin nyelven lehetett olvasni. A protestánsok hatalmas és gyors, de minőségi munkát végeztek azzal, hogy a Bibliát lefordították arra a nyelvre, amit a korabeli emberek éppen beszéltek, és az evangelizációval megindult a tömegnevelés. A középkor, azt lehet mondani, hogy órákon belül kezdett omladozni, méghozzá nem is gazdasági okok és eszközök révén, hanem az emberi tőkébe, a tudásba, a nevelésbe történt nagyfokú invesztálás révén.

Skócia példája: helyi iskoláztatási adó

A református Skócia jó példa erre. A skót reformáció, ami 1560 körül teljes kibontakozásra jutott náluk, alapvető elvként fogalmazta meg a szegények szabad nevelését, oktatását. Talán a világon először Skóciában vezették be 1633 körül az ún. helyi iskoláztatási adót. A skót evangéliumi felvilágosodás enélkül nem születhetett volna meg. Ez a szemlélet és gyakorlat adta a világnak az olyan kiváló elméket, mint David Hume (1711-1776) filozófus, történész, közgazdász, esszéíró, a skót felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, vagy Francis Hutcheson (1694-1746), aki egy neves skót református család fiaként filozófiatörténetet művelt, vagy Adam Ferguson (1723-1816), aki a szociológia és a politikai filozófia első művelői között volt. 

És persze nem hagyható figyelmen kívül a modern közgazdaságtudomány atyja, Adam Smith (1723-1790) neve. A skót tudósok ebben a korszakban szinte a világ valamennyi számottevő országának tudósait megelőzték. Ezért írhatta Voltaire: „Mi mindnyájan Skóciára tekintünk, amikor a civilizáció eszméit keressük.” Lám, az egészséges hit milyen csodát művelt! A tapasztalati, mennyiségi vizsgálat és vizsgálódás volt valamennyiük tudományának a fő jellegzetessége. Ezek figyelembe vételével az a cikkünkben idézett brit közgazdásznak is – másokkal együtt – a következtetése: a protestáns országok lényegesen többet invesztáltak az oktatásba és a nevelésbe másoknál.

A protestáns országok többet fektettek a tudásba – így lett a reformáció a „tudás vallása”

Easterlin kutatásai során kimutatta: 1830 körül az európai és újvilágbeli protestáns országokban sokkal többen iratkoztak be általános és középiskolába, mint a katolikus országokban. Ez az arány Németországban 17% volt, az USA-ban 15%, Angliában 9%, Franciaországban 7%, Olaszországban, Itáliában 3-4% (korcsoport lélekszámából 10 000 főre vetítve). Az első három országban a leghatékonyabb gazdasági felhajtó erő ezzel a három tényezővel függ össze: protestantizmus, humanizmus és a központi kormányok nemzeti integráló szerepe. Luther és Kálvin nyomán elterjedt az a szemlélet, hogy mindenkinek az örök üdvössége attól függ, hogyan tudja alkalmazni a Szentírásban adott kijelentést saját életére. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyéni alkalmazás csak akkor lehet sikeres, eredményes, sőt üdvös, ha ki-ki megtanulja olvasni a Bibliát saját nyelvén – s azt naponta olvassa is. Aki pedig olvasni tud, az oktatható, tehát a gazdasági fejlődésnek a Biblia által lehetővé tett nevelés és oktatás lett az alapja. A humanizmus utalás a főként Skóciában elterjedt evangéliumi felvilágosodásra, amelyik elindította a népoktatást. Nem véletlen, hogy csakhamar kialakult Európa-szerte az a közvélekedés, ami ezt az általános tapasztalatot fogalmazta meg: a reformáció és egyházai „a tudás vallását” hozták el az emberi történelemben.

A kutatások során többször is idézte maga Easterlin is a kortárs David Landes közgazdász találó megállapítását: „Az egész iparosodás és gazdasági fejlődés szíve intellektuális: a technikákra vonatkozó egyre nagyobb tudáshalmaz alkalmazásával és rugalmasságával függ össze.” Ennek alapja pedig a tudás vallása, a protestantizmus, aminek felhajtó ereje a Biblia. A sola Scriptura (egyedül a Szentírás) protestáns elve és hite így lett rendkívül jelentős európai, majd világgazdasági tényezővé.

(Folytatjuk – A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN KITÉRÜNK AZ IZGALMAS EASTERLIN-PARADOXONRA, A POSZTMATERIÁLIS ÉRTÉKEK 21. SZÁZAD ELEJI VIZSGÁLATÁRA, ÉS A LEGÚJABB KUTATÁSOK FÉNYÉBEN A PROTESTÁNS TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉG, VALAMINT A NEMZETEK ANYAGI HELYZETE ÉS BOLDOGSÁGSZINTJE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEKRE.)

Gazdaságetikai szemleíró: Dr. Békefy Lajos PhD

X