A reformáció 500. évéhez méltó tartalommal és formában jelent meg Dr. Gaál Botond debreceni református professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának könyvecskéje.

Mint minden igazán fontos kiskönyv, tartalmában minden fejezete tanítható, és a presbiterképzésnek nagyon ajánlott ismerettára lehet a sárga presbiterképzési füzetek mellett. Négy részben, 25 tematikus alfejezetben summázza érthetően, de minden kérdésben megőrizve a tiszta, letisztult tanítás magvát ezt a hatalmas kérdéskört: mi is a reformáció lényege? Már annyi mindent olvastunk, hallottunk ebben a kérdésben az idén, hogy ez a zöld kötetecske szinte felüdít tömörségével és kátészerű áttekinthetőségével.

Gaál professzor a reformáció lényegét ebben látja, és így fogalmazza meg: újkori modellváltás a keresztyén gondolkodás történetében. Ő maga így vall erről a munkájáról: „Az emlékév eseményei során arra figyeltem föl, hogy mindenki kiemeli, vagy hangsúlyozza a reformáció egy-egy jellegzetes vonását. Általában bizonyos részletek megvilágítására került sor, de ez engem nem zavart. Kissé tartottam tőle, hogy a részek nem fognak összeállni és esetleg szétesik a sok-sok jóakarattal megvalósított országos és gyülekezeti program. Ezt figyelve jutottam arra a gondolatra, hogy legjobban úgy tudnék segíteni, ha az e téren szerzett ismereteimmel megpróbálom ellensúlyozni a részekben való gondolkodást. Ezért elhatároztam, hogy egy kis kötetben megírom, mi a reformáció lényege, hogyan fogant, mi módon kell azt szemlélni, miként ágyazódik bele az egyetemes és magyar kultúra történetébe, milyen gyökerekből táplálkozik, s ha ezt értjük, akkor megtudjuk, honnan nőtt ki a félezer évvel ezelőtt megfakadt történelemformáló keresztyén gondolat. Azt remélem, hogy a tudomány és a kultúra legszélesebb területein jártas érdeklődők számára – még ha vázlatosan is – sikerült föltárni, bemutatni a reformáció legbelső lényegét, igazi eredetét. Ezzel a nemzetünk önbecsülését szeretném emelni!” Hasznos, gyakorlati célkitűzés és bölcs útmutatás ez. Olvasás-módszertani segítségként, jó tanárként még azt is közli a Szerző, hogy a negyedik, záró résszel érdemes kezdeni az olvasását. Ebben a debreceni reformátorok szemléletformáló szerepéről ír a magyar kultúrában, a reformációról mint szellemi modellváltásról. A zsebkönyv méretű könyvecske 136 oldalán megismerhetjük a reformáció beágyazódását a történelembe, a Biblia hatásának gazdagságát, a gondolkodás kopernikuszi fordulatának jelentőségét, majd a reformáció lényegét. A reformációt paradigmaváltásként értelmezi a keresztyén gondolkodásban. Majd arra a kérdésre adja meg a választ, hogy mit is reformáltak a reformátorok. A tanok, az istentisztelet, az egyházszervezet és a közélet reformálása az a négy hatalmas terület, ahol a reformáció megújító, átformáló erői visszafordíthatatlan és pozitív változásokat hoztak Európa és a nagyvilág történelmében, az emberek gondolkodásában és mindennapjaiban.

Nagy erénye a könyvecskének, hogy benne egyfajta komplementer, egymást kiegészítő szemléletmód is megvalósul. A nagy európai, modern szellemi irányzatok mellé rögtön odarendeli a magyar nagyokat is, akik mindent szinte azonnal elkezdtek átültetni és magyar összefüggésbe helyezni tanításból, reformokból, „az egyházat szüntelenül meg kell újítani” belső parancs aktualizálásaként magyar viszonyaink között. Közben a Szerző belső szellemi inspirálói, példaképei is elénk lépnek: a tudományelmélet világhírű magyar alkotójától, Polányi Mihálytól kezdve Thomas F. Torrance angol protestáns gondolkodón, a hit és a természettudomány kiemelkedő összeegyeztetőjén át a régiekig. Augustinus és Kálvin, de katolikus szerzők is ott sorjáznak a lábjegyzetekben. Igazolva azt az alaptételt, hogy az ismeret nem felekezetekhez, hanem a szellemhez, Istenhez, s a Neki való engedelmességhez kötődik, tehát hit és ismeret egysége túlemel az emberi kerítéseken, szellemi barikádokon: felfelé és egymás felé. Így válhatunk protestáns, hétköznapi Pontifexekké, hídépítőkké. És persze a magyar református géniuszok is teljes egyenrangúsággal lépnek be az összképbe: Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert, Komáromi Csipkés György és Károli Gáspár, Hatvani István, és mások, sokan, el egészen Révész Imréig. Szemléletünket az ő mennyei és európai tágasságuk felé nyitogatja újra és újra könyvecskéjével dr. Gaál Botond atyánk és testvérünk. Mert nem csak az egyháznak, hanem tagjainak is szüksége van állandó megújulásra! Valószínűleg ezért is született meg a Reformáció lényege c. könyvecske. A legméltóbb köszönet ezért a tanulságos munkáért az, ha presbitereink, a fiatalabb református nemzedék tagjai kézbe veszik, megismerkednek üzeneteivel, kurzusokat, beszélgetéseket szerveznek róla. Ha így lesz, megértettük a reformáció lényegét!

KÖSZÖNET ezért a nagyszerű könyvecskéért, Professzor Úr! Köszönet a kiadást támogatóknak: a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségnek, a Debreceni Református Egyházmegyének, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegyének. Debrecenben ismét született valami, amire érdemes odafigyelni, amivel szükséges foglalkozni!

Írta: Dr. Békefy Lajos Ph.D.

X