A lutheran.hu írása a refromáció 500. jubileumával kapcsolatos istentiszteletről és gálaműsorról, melyet a budapesti Sportarénában rendeztek meg.

Budapest – A reformáció ötszázadik emlékévében szerte a világon és Magyarországon is arra emlékeztek, hogy Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus ötszáz évvel ezelőtt, 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára az egyházi megújulást követelő 95 tézisét és ezzel elindította a reformációt. 2017. október 31-én Magyarország Kormánya és a Reformáció Emlékbizottság közös megemlékezésre hívta a Papp László Budapest Sportarénába a protestáns egyházak híveit. Mi is ott jártunk.

Protestáns istentisztelet

Már a Papp László Budapest Sportaréna felé közeledve evangélikus gyülekezetek kisbuszaival, ismerős arcokkal találkozhattunk. A bejáratnál a wittenbergi vártemplom kapujának makettje fogadta az embereket, amely alkalmat teremtett egymás üdvözlésére és gyors fényképek elkészítésére. A gyülekezők aztán elfoglalták helyüket, és pár kisebb-nagyobb foghíjtól eltekintve, meg is telt az aréna.

A püspökök, lelkészek, szolgálattevők ünnepélyes bevonulása után Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere állt a mikrofonhoz és köszöntötte az egybegyűlteket.

Isten hozott mindenkit! – mondta a jelenlévőknek, majd hozzátette: reméli, hogy a gyülekezetek tagjai nem véletlenül, csak egy jónak ígérkező programra jöttek, hanem ide hozta őket a lélek, hogy együtt ünnepeljünk. Isten is azt akarja, hogy együtt legyünk!

A reformációi megemlékezés az úton lévő közösség számára megállás, bűnbánat, de egy új erő is, hiszen tudjuk, hogy a reformáció Jézus Krisztus szabadítását állította az emberi élet középpontjába. A miniszter hangsúlyozta, hogy eggyel többen vagyunk itt, mint gondolnánk, hiszen az is itt van közöttünk, aki idehozott bennünket. Hittapasztalásnak és kulturális eseménynek is nevezte az alkalmat, amely Jézus Krisztustól/ból indul ki, és ami összeköt minket, többek között a keresztény tanúkkal, előttünk élt reformátorokkal, prédikátorokkal, egyházépítőkkel, tanítókkal és lelkipásztorokkal, őseinkkel.

Kiemelte, hogy a vendégek között, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében ott van a szeged-csanádi megyéspüspök, Kiss-Rigó László is, Áder János köztársasági elnök pedig Wittenbergben, külföldi felszólalóként mond beszédet, ezért nem lehet itt jelen.

„A hívek egész élete bűnbánatra megtérés legyen”

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök lelki ráhangolása következett.

A püspököt a tömeg előtt a zsoltáros boldog felismerése töltötte el: „Tágas térre állítottad lábamat, Uram…”

Ebben a tágas térben Isten teremtő és újjáteremtő Lelkéért, egy ősi liturgikus imádság szolgálatra indító soraival könyörgött a püspök, majd Luther Márton 95 tételéből az elsőt idézte: Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.

„Ez a provokatív felhívás tisztán és pontosan intonálja jubileumi megemlékezésünket – folytatta a püspök. – A reformáció, lényegét tekintve nem más, mint megtérési, ébredési mozgalom, lelki forradalom. Igazi Krisztus-ünnep, amelyen Urunk és Mesterünk őszinte bűnbánatra és megtérésre szólít minket. Itt és most egész életünket átfogó megújulásra hív. Mindenekelőtt helyreállítja, reformálja éltető közösségünket a Teremtővel, aki szerető mennyei Atyánkká lett Jézus Krisztus által. Ennek gyümölcseként új kapcsolatba kerülhetünk a másik emberrel is, akiben felfedezhetjük a teremtménytársat, a testvért, akit Isten ugyanúgy szeret, mint minket, és akit útitársként, segítőtársként, munkatársként ad mellénk. S ez az életünket megreformáló megtérés harmonikus kapcsolatba állíthat minket az egész teremtettséggel. Hiszen, ahogy Luther fogalmaz: „ha egy kocsis megtér, azt először a lovai veszik észre…” Megtaláljuk a helyünket, otthonunkat a teremtett világban, ahol Istentől felelős küldetést kaptunk, hogy örömmel megműveljük azt, és hűségesen megőrizzük gyermekeink, unokáink, az utánunk jövő nemzedékek számára is.
Vajon, eddig hogyan éltünk, vagy éppen visszaéltünk, a megtérésnek ezzel az Isten által felkínált életújító lehetőségével?!
Tartsunk őszinte önvizsgálatot és bűnbánatot! Forduljunk bizalommal közös Urunkhoz és Mesterünkhöz, aki megajándékozhat minket mindazzal, amire valóban szükségünk van ebben az ünnepi órában” – mondta Gáncs Péter, majd Luther Márton szavainak segítségével imádkozott:

Látod Uram, üres edény vagyok.

Arra vágyom, hogy valaki színültig töltsön.

Uram, tölts fel hát!

Gyenge vagyok a hitben: erősíts engem!

Hideg vagyok a szeretetben: forrósíts át engem!

Hadd áradjon szeretetem mindenkire, aki a közelemben van!

Uram, nincsen erős és biztos hitem, időnként kételkedem, és nem tudok igazán hinni Benned.

Uram, segíts rajtam: tápláld hitemet, erősítsd bizalmamat.

Amim csak van, mindenem Tőled van, Uram.

Én szegény vagyok – Te gazdag vagy!

Te azért jöttél, hogy a szegényeken megkönyörülj.

Én bűnös vagyok – Te igaz vagy!

Itt nálam csak bűnök betegsége lakozik, de Nálad található az igazság és a boldog élet teljessége.

Ezért Hozzád térek, Nálad maradok!

Néked semmit sem kell adnom, de Tőled mindent bátran elfogadhatok.

Áldd meg mai ünneplésünket bűnbocsátó szereteted ajándékával, és új életet teremtő Lelked gazdagító szabadságával. Ámen.

A lelkiismeret-vizsgálat percei után Fekete Károly tiszántúli református püspök vezetésével és a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletének szavaival adott hálát a gyülekezet, hogy „hűséges Urának és megváltójának, Jézus Krisztusnak a tulajdona”, aki őt megszabadította.

Majd bibliai olvasmányok (Ez 36,20-28 és Jn 8,31-36) következtek Fodorné Nagy Sarolta és Lindákné János Zsuzsanna lelkészek tolmácsolásában.

„Az igaz ember pedig hitből fog élni”

A reformációi alkalmon igét hirdetett Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Rm 1,16-17 versei alapján.

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni«.” (Rm 1,16-17)

Az apostol visszavezet bennünket az ige szívéig, Jézus Krisztus evangéliumáig – kezdte a püspök. – Az apostol és rajta keresztül Isten lelke azt üzeni nekünk, hogy élünk, és élni fogunk, mert Isten az élet pártján áll, sőt az élő Isten az örök élet pártján áll. Ez az a bizonyosság, amely egyedül képes újjászülni, rendezni a földi életet, képes értelmet, irány, célt, erőt, örömöt ajándékozni. Élünk, üdvösségünk van, és ez Isten hatalmas jelenléte a mi életünkben. Új élet, amit a tanítványok a megdicsőülés helyén átéltek, a legfőbb jó, ami sokkal inkább jó mindennél. Élünk és hitből élünk. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusból élünk. A világ a vízből a fa a talajból, az emberek a levegőből. Mi keresztények pedig Krisztussal, Krisztus által, Solus Christus, Krisztusból, Krisztus megváltó szeretetéből élünk. Ez az evangélium, hogy őbenne testet öltött az Isten, és benne az élő Isten bebizonyította, hogy ő van, hogy ő milyen. Benne hatalmasan cselekedett értünk az Isten, kereszthalála és megváltása által – hangsúlyozta a püspök, majd feltette a kérdést: Hogyan lehet ezt a ma emberének elmondani?

Végleges, maradandó megoldás Jézus által adatott a számunkra, megkötözött és tehetetlen emberek számára. Mindannyian ezen a Földön Krisztus megváltó szeretetéből, Krisztus igazságából élünk. Isten Jézus Krisztus tökéletességén keresztül tekint ránk, mintegy szemüvegen keresztül, Krisztuson át lát bennünket igaznak, még ha nem is vagyunk igazak. Megigazít, és ezt az erőt felülről kapjuk. Ez a megszentelődés csodája, Isten kegyelmi ajándéka, hogy senki ne kérkedjék – mondta a püspök, majd hozzátette: Az egyház mindenkori társadalmi felelőssége, szolgálata bizonyossággal tanúskodni, mert tudjuk, hogy ebben a bizonytalan világban is kinek hiszünk. Jézus Krisztus ügye győztes ügy. Bizonyossággal tanúskodjunk együtt erről az egy szent egyetemes anyaszentegyház közösségében. Együtt valljuk meg, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

A püspök szerint soha nem volt nagyobb szükség az egységre, mint most ebben a kérdésben, ezért ne szégyelljük az evangéliumot, akár próbatételek árán sem. „Jézus Krisztus ügye győztes ügy” – zárta gondolatait Steinbach József református püspök.

Miben hiszünk?

Ezután Papp János baptista egyházelnök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök közös hitvallást mondtak az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről.

Imádságot mondott Csomós József református püspök. A tiszáninneni református püspök azért könyörgött, hogy Isten óvja meg egyházát a tévutaktól.

„Hálát adni azt jelenti, hogy hitünk mély ismeretre, tudásra jutott, megismertük Isten szabadítását és igazán reménykedünk, abban, hogy jövőnk Jézus Krisztusban biztosan meg van alapozva. Hálásnak lenni azt jelenti, hogy meg tudjuk tenni, amire a bűnöktől megkötözve nem voltunk képesek” – sorolta Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök a Heidelbergi Káté második kérdés-felelete alapján. A református zsinat lelkészi elnöke hozzátette: a keresztyén ember élete hálás élet, mert a hite megismerte Jézus Krisztust, rá alapozta reményét, megcselekszi azt, ami összeköti Istennel, végzi a szeretet munkáját. „Minden percetek, órátok teljék Istennek való boldog hálaadással!” – kérte a lelkipásztor.

Kató Béla erdélyi református püspök, Szemerei János evangélikus püspök és Fazekas László szlovákiai (felvidéki) református püspök áldást mondott az egybegyűltekre.

Az istentiszteleti részben orgonán közreműködtek Finta Gergely és Fassang László orgonaművészek. Az összevont kórust Bence Gábor karnagy vezette. A fúvós együttest Johann Gyula vezényelte. Zenei szerkesztő volt Bódiss Tamás és Ecsedi Zsuzsa.

Az istentisztelet alatt a gyermekek számára külön gyerekfoglalkozást tartottak.

A hit nem magánügy

Az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán arra szólított fel mindenkit, hogy ne engedje a hitét privatizálni, mert az nem magánügy. A reformációtól megújult ember életéből hitvallás, kultúra, tudomány, nemzeti karakter, nemzeteket összekötő közös hitvallás lett, mert a hit nem marad az ember belsejében, hanem kijáratot keres, formálja, gazdagítja maga körül a világot. Úgy fogalmazott: az igaz hit sosem marad meg az egyes ember lelkének belsejében, nem marad a templom négy fala között, hanem kiárad, formálja, alakítja, gazdagítja maga körül a világot. Az igaz hit mindig kultúrát teremt, az igaz kultúrában pedig mindig benne lakik a hit – mondta.

A hit nem csak személyes lelki nyereség, magányban elmondott ima, egyéni istentisztelet. A hit és a vallás nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy, amely a publikus térbe tör, nyilvánosságot, publicitást akar, közösségi, társadalmi, nemzeti következménye van. Ne engedjük privatizálni a hitünket, részesítsünk benne másokat – mondta a miniszter, majd hozzátette: Ne engedjük, hogy a hitet kiszorítsák a családok életéből, az iskolából, a média világából, az országok, a települések vezetéséből, a házasság intézményéből, a közterekről, a közösségi szimbólumok közül, Európából.

Kiemelte: Európa a posztkrisztiánus korba kíván lépni, mi viszont Közép-Európában, a Kárpát-medencében újra felfedezzük a keresztény és azon belül a református, evangélikus, baptista, pünkösdi, újprotestáns hit gazdagságát.
Szobrokat állítunk Luthernek, Kálvinnak, Bocskainak, miközben Kálvin városában, Genfben elfogynak a reformátusok, Németországban pedig tucatjával zárják be a templomokat – tette hozzá.
Mégis mi értelme az árral úszni? – vetette fel. Nyakas magyar keresztének ilyet nem kérdeznek – válaszolt.
Hangsúlyozta: Ha meg akarjuk tartani és gyarapítani akarjuk a magyar világot, akkor a 21. században is szükség lesz arra az erőre, amelyet a reformációban kaptunk.

A kormányfő a keresztény értékekre helyezte a hangsúlyt

Orbán Viktor kálvinista miniszterelnökként állt a pódiumra, és örömét fejezte ki, hogy az egyházak vezetői felkérték arra, hogy elmondhassa, szerinte mit is jelent a reformáció a közügyekben az állam életében és a nemzetépítésben.

A miniszterelnök elmondta, hogy bár az embereket szolgálni nehéz feladat, de hálás a protestánsok és a katolikusok támogatásáért és imádságaiért. Hangsúlyozta, hogy a kormányoknál erősebb hatalom van. Nem a politikával, hanem Istennel kezdődött a világ, ő adott életet és helyet. De hozzátette, hogy az isteni ige arra tanít minket, hogy ne a véletlent vagy a sors szeszélyét lássuk abban, hogy itt ma Magyarország élén keresztény kormány áll, hanem érezzük benne Isten kegyelmének megnyilvánulását. „Valljuk és vállaljuk, hogy Magyarországnak a keresztényellenes és internacionalista kormányzások után keresztény és nemzeti kormányra volt szüksége, amely az addigi sodródás helyett irányt szabott.” A miniszterelnök kiváltságként értékelte, hogy a gondviselés ebben a megújulásban eszközként használta őket.

„Az isteni kegyelem gyengeségeinket kipótolta és hibáinkat elhordozta. Isten segítségét látjuk abban, hogy világerők ellenében még mindig állunk és állhatunk a lábunkon.” De hozzátette azt is, hogy a kormány által elmondottak nem egyházi tanítások. Erősítette azonban azt az elhatározást, hogy céljuk az egyházi élet, az emberi méltóság, a hitbeli közösségek, a családok és az egész nemzet védelme és ez nem feladat, hanem hivatás a részükről, amit a legjobb tudásukkal kell betölteni.

A kormányfő – aki egyben a Reformáció Emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége és a kormány az ebből rá eső részt vállalja.

Az Írás tanít arra, hogy a lelket ne játsszuk ki a testtel szemben – mondta Orbán Viktor. – Az anyagi gyarapodást nem szabad kijátszani a szellemi gyarapodással szemben. De a miniszterelnök szerint a munka minden formája az Isten dicsőségét is szolgálja. A kormány azért dolgozik, hogy a magyarok jól éljenek, s akkor arra is törekszik, hogy szépen tudjanak élni, igazságosabban, derűsebben, gazdagabban és felemelt szívvel.

Ehhez bizonyos lépések már megtörténtek: hidak épülnek a Dunán, magyar egyetemek Erdélyben, több száz óvoda a Kárpát-medencében, és ma is együtt ünnepel a Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély. Látszik a békés, határok feletti nemzetegyesítés valósága – mondta, majd hozzátette: A felismert igazság szabaddá tesz, megtapasztaltuk ezt lelki viharokban és megpróbáltatásokban. De azt, hogy miként lehet a felismert igazságot együtt maradva, közösen végezni, azt még gyakorolni kell. A végső és nagy nemzetegyesítéshez szükség lesz arra az igazságra, amely nemcsak megszabadít, hanem egyben is tart bennünket, és nemcsak a nemzetrészeket köti össze, hanem a magyar lelkeket is.
Együtt harcolunk és együtt imádkozunk azért, hogy Isten, áldd meg a magyart. (…) Isten óvja Magyarországot! Soli Deo gloria – zárta szavait Orbán Viktor.

Gálaműsor Isten jelenlétében

A beszéd után Molnár Ferenc Caramel lépett fel,

majd Fassang László és Szokolay Dongó Balázs dzsessz improvizációjának összekötésével sor került a protestáns Himnuszok, így a Te benned bíztunk eleitől fogva és az Erős vár a mi Istenünk közös eléneklésére.

A magyar protestánsokat videóüzenetben köszöntötte Heinrich Bedford-Strohm, a Németországi Protestáns Egyház elnöke és Gottfried Locher, a Svájci Református Egyházak Szövetségének elnöke is.

Emellett visszatekintettek a jubileumi év legfontosabb, az emlékbizottság által szervezett eseményeire és programjaira – a január 6-i megnyitóra a Művészetek Palotájában, a Händel-oratórium bemutatójára, a Nemzeti Múzeum Ige-Idők kiállítására, a Kálvin téri köztéri installációra, a Zenei hitvallások koncertsorozatra, a középiskolásoknak szóló műveltségi vetélkedőre, vagy épp a Buda vári emlékforrásra.

Az ebédszünet után a Keresztmetszet zenekar koncertezett, és Bánki Beni adott elő.

A délutáni, igen színvonalas, kulturális értékeket adó gálaműsorban minden egyes szóban, mozdulatban átélhettük Isten jelenlétét. Bényi Ildikó és Gundel Takács Gábor moderátorok, a reformáció nagykövetei vezették a délutánt, amelyben zenei részről nagy szerepet kapott a Kaláka együttes, Pálúr János és Tóka Ágoston orgonaművészek. Fellépett mellettük többek között Mező Misi, Szabó Balázs, Török Máté, Lovász Irén, Gryllus Dániel és barátai, az Experidance, a Vox Iuventutis debreceni gyermekkórus, a Pünkösdi Zene Misszió. Gyönyörű verseket hallhattunk Rajkai Zoltán, Lux Ádám, Quintus Konrád és Pap Katalin színművészek előadásában. Árva Bethlen Kata emlékirataiból pedig Kökényessy Ági színművésznő adott elő részleteket.

forrás: lutheran.hu

X