Átadták a reformátorok terét vasárnap Budapesten. A Sashalom városrészében kialakított tér átadó ünnepségén Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere elmondta: közös felelősségünk, hogy meglátszódjon Magyarországon, hogy itt keresztények élnek. Gulyás Gergely az ünnepségen kiemelte: a reformáció és a magyarság múltja, jelene és jövője kéz a kézben jár. A Fidesz frakcióvezetője szerint a magyar történelemben a protestáns hit gyakorlásáért vívott küzdelem mindig együtt járt a magyarság megmaradásáért folytatott harccal.

Gulyás Gergely felidézte az 1674-ben hitük miatt gályarabságra ítélt 47 lelkész történet, hozzátéve hogy a magyar protestánsok évszázadokon keresztül nem tehettek mást, minthogy az üldöztetések közepette “konokul ragaszkodtak hitükhöz, meggyőződésükhöz, a krisztusi tanításhoz és egyházukhoz”. “A kálvinista nyakasság nemzeti karakterünk részévé vált” – jegyezte meg.

A gályarabok története évszázadok óta él a magyar nép tudatában, és azt tanítja ma is, hogy keresztény és magyar ember nem tagadhatja meg sem hazáját, sem hivatását, sem vallását – mondta Gulyás Gergely. Megjegyezte: a reformáció 500. évfordulója nemcsak a protestánsoknak, hanem minden magyarnak ünnep, amely a reformációnak a magyarság megmaradásában betöltött szerepére emlékeztet.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntőjében úgy fogalmazott: közös felelősségünk, hogy a hit megvallása szobrokban vagy más jelekben ne valamifajta egyházi kötelesség legyen, ne csak a templomok négy fala között valósuljon meg, hanem “legyünk ott a térben”, amely a történelem során “számunkra adatott”.

“Közös felelősségünk, hogy meglátszódjon Magyarországon, hogy itt keresztények élnek” – hangoztatta a miniszter.

Hozzátette: szeretné, ha ebben az országban minél a többen vállalnák a közéletben is hitüket úgy, hogy az ne hivalkodás legyen, hanem annak a forrásnak a megnevezése, amelyek mindannyian táplálkozunk.

Szatmáry Kristóf (Fidesz) országgyűlési képviselő, a Reformáció 500. évfordulójának méltó megünnepléséért Alapítvány alapítója elmondta, hogy a kialakított tér Közép-Európa legnagyobb reformációs emlékhelye. A politikus beszélt arról is, hogy mint minden változás a reformáció is erőszakkal és felfordulással járt. A reformáció a küzdelemben végül nem bukott el, de nem is lett kizárólagos vallás, és e kettőségében termékeny hatást gyakorolt mindenre előbb Európában, majd az egész világon. Ezzel pedig megmutatta, hogy néhány az igaz hitből fakadó gondolat miképpen képes hatni az egész világra – fűzte hozzá.

Kovács Péter (Fidesz-KDNP) XVI. kerületi polgármester arról beszélt, hogy a reformátorok 500 évvel ezelőtt a vallást, a hitet nem eldobták, hanem újraformálták. A polgármester szerint ez történt ezzel a térrel is: elhanyagoltan nem jelentett semmit az itt élőknek, de most átformálták, hogy egy olyan tér lehessen, ahonnan a kertvárosiak körülnézhetnek, és ahol elgondolkodhatnak azon, van-e valami az ő életükben, környezetükben is, ami megreformálásra vár.

Az emlékművet Bogádi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke áldotta meg.

A Budapest 16. kerületében, a Sashalom utca végén kialakított 12 000 négyzetméteres tér, közepén a reformáció emlékművel, 336,5 millió forintból valósult meg. A Gellért-heggyel azonos tengerszint feletti magasságban lévő téren egy 17 méter magas kilátó, egy 80 négyzetméteres kávézó, sétálóutak és parkolók vannak.

A tér közepére R. Törley Mária tervei alapján egy három méter átmérőjű, kerek, fehér kőből készült szökőkút került, közepén egy gömbbel, amelyre három helyről folyik a víz.

A kútkáva oldalára a reformátorok legfontosabb gondolatait vésték, a kút mellett a két egyházalapító, Luther Márton és Kálvin János, valamint a vallásszabadságot biztosító bécsi békét aláíró Bocskai István fejedelem egész alakos bronz szobra áll.

Gulyás Gergely beszéde:

Főtiszteletű Püspök Urak!
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Alkotmánybíró Úr!
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Képviselőtársam!
Nagytiszteletű Hölgyek és Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Térben és időben messzire elhallatszódott és elhallatszik ma is, ahogy ötszáz éve egy német város, Wittenberg templomának ajtajára egy Ágoston rendi szerzetes, Luther Márton kiszögelli 95 pontból álló téziseit. Luther azon az 1517. október 31-i napon a múlt homályának ismeretlenségéből lépett elő a világtörténelem egyik legnagyobb hatású személyiségévé. Bólyai János mondta a felfedezéseivel kiváltott hatásról: „A semmiből egy új, más világot teremtett”. Luther, nem a semmiből, de szintén egy új, más világot teremtett és ennek köszönhetően az őt követő nemzedékek már egy minden szempontból más világot ismerhettek meg nyugati civilizációként.

Hogy Luther csupán 34 évesen ilyen nagy hatású történelmi szereplővé vált – lényegében a nyugati, keresztény civilizációt indította el a modernitás felé – az egyes-egyedül annak köszönhető, hogy sosem szűnt meg az igaz krisztusi hitet keresni, a hitért mind lelkében, mind a világban állhatatosan és bátran küzdeni. Mert állhatatosság és bátorság nem csak a világi hatalmak feletti diadalhoz szükséges, hanem leginkább saját magunk legyőzéséhez. De egyik nélkül sem lehet „Post tenebras lux”, azaz fény a sötétség után, ahogy a genfi reformátorok falán olvashatjuk.

500 éve valódi vallási forradalmat indított Luther, amely a keresztyén hit gyökereihez, az igaz keresztyén hit tiszta bibliai tanításához, a „sola scriptura”-hoz való visszatérést tűzte ki célul. Olyan forradalmat, amelynek legnagyobb forradalmárai a jelentőségteljes arcú, puritán, egyszerű fekete tógát vagy palástot viselő reformátorok voltak, mint Kálvin János, Melanchton Fülöp, Szervét Mihály, Béza Tódor, John Knox, Dévai Bíró Mátyás vagy Méliusz Juhász Péter. Fegyverük pedig a Biblia és a krisztusi ige igazsága.
Az ő munkásságukkal, megélt hitükkel bontakozott ki a reformáció mozgalma, amely az evangélikus, a kálvinista-református, a presbiteriánius, később az unitárius, baptista és még sok más vallási felekezet szellemi bölcsője lett.

A reformáció mozgalma azonban túlmutatott a keresztyén vallás megújításán, azon, hogy a keresztyének csak tiszta forrásból merítve éljék az evangéliumi tanítást. A reformáció elemi erővel formálta át a nyugati civilizáció Isten-képe mellett a világról és emberről alkotott képét is, következésképpen pedig az egész nyugati-keresztény civilizációt. A reformáció következménye nemcsak a protestáns egyházak megalapítása volt, hanem modern világunk kialakulása is a nemzetekkel, a demokráciával, a tudományos gondolkodással és a kapitalista piacgazdasággal együtt.

Lutherrel kezdődött a nemzetté válás, a nemzeti identitások kialakulásának és megszilárdulásának kora. A nemzetté válás egyik legfontosabb rendezőelve pedig a nemzeti nyelv volt, az a nyelvi közösség, akikkel együtt, ugyanazon a nyelven olvasták Isten igéjét. Luther maga ezáltal a német nemzet egyik atyjává vált.

A lutheri asztali beszélgetések, Kálvin Institutiója és a genfi egyház, azaz „az istenfélő város tökéletesen működő prototípusának” kátéja nyomán megindult a protestáns etikai gondolkodás, amely megváltoztatta a munkaszellemet és elindította a kapitalista, piacgazdaságon alapuló gazdasági élet kialakulását is. Azét a világét, amely a földön túlról – éppen annak elérése érdekében – a jelenvaló, látható világra helyezi tekintetét, mert vallja, hogy a hívő ember célja az életben mindennel Isten dicsőségének szolgálata.

A lutheri 95 tézis, amely a kor korrupt egyházpolitikáját, és az évszázadok alatt a tiszta bibliai tanításra rakódott felesleges sallangok létjogosultságát kérdőjelezte meg, megteremtette a valódi kérdések feltevésének, a valódi viták folytatásának és a valódi válaszok megtalálásának lehetőségét. Megnyitotta a világ és történései addigi egyedül lehetséges magyarázatának meghaladása és új gondolkodási rendszerek kialakulása előtt az utat, lényegében megalapozta a modern tudományos gondolkodást és fejlődést.
Az új protestáns egyházak szervezete – különösen a Kálvin által kialakított egyházi szervezet, amely az egyházközösségek irányítását a hívők önkormányzata, a presbitérium kezébe helyezi – a modern demokratikus államszervezeti gondolkodás egyik legfontosabb első megnyilvánulása és megalapozója volt. Bach, Händel, Mendelshon és Goethe reformáció által ihletett művészete pedig a protestantizmus monumentális, mindennapjainkat is meghatározó hozzájárulása az egyetemes kultúrtörténethez.

Mindez a Wittenbergben ötszáz éve kiszögezett 95 tételből eredt és egy embertől indult, akinek a lelkiismerete nem lelt megnyugvást az igazság megtalálása és valóra váltása nélkül. Luther az igazságért, a krisztusi tanítás tisztaságáért kora egyházi és világi hatalmasságaival szemben is síkra szállt. A pápai, a császári és a királyi koronákkal szemben első helyre a Biblia mindenek feletti tekintélyét állította, amelyben követte őt Kálvin és a reformátorok, lelkészek sora generációkon keresztül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A reformáció eredményeit, hatásait bőven volt és még lesz módunk számba venni az ötszázadik évforduló során. Most magyar kálvinistaként a reformáció ötödik centenáriumán elsősorban a reformáció és a magyar nemzet megmaradása közötti összefüggésről szeretnék megemlékezni , amelyet jól jelképez a reformáció most felavatandó budapesti, XVI. kerületi emlékparkja is. Ebben az emlékparkban Luther, Kálvin és Bocskai István fejedelem bronzba öntött alakja emlékezteti majd az itt megpihenőket arra, hogy a reformáció és a magyarság múltja, jelene és jövője kéz a kézben járnak.

A reformáció új budapesti emlékparkját nézve akaratlanul is eszünkbe jut a reformáció genfi, nemzetközi emlékműve. Illyés Gyula, a reformátorok genfi falánál járva versben megfogalmazva merengett el a reformáció értelmén. Az ész helyett a reformáció idején is a fegyver döntött az igazság dolgában, de Illyés belátta, hogy épp a fellázadt rossz ellen kellett fegyvert fogni, amely nélkülözhetetlen volt az igaz hit védelmében. Majd felteszi a magyarság számára egzisztenciális kérdést: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen Magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem”, hangzik a megalkuvást nem tűrő válasz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A debreceni Nagytemplom mögött áll egy oszlop. Az oszlop 47, igaz, Krisztus hitű, hős, protestáns főtisztelendőnek és tanítónak állít emléket. 1674-ben hétszázukat idézték be a császári különbíróságra.
Választhattak, hogy vagy elhagyják hazájukat, Magyarországot, vagy elhagyják hivatásukat, vagy elhagyják vallásukat, vagy az egyedül helyes utat választják, és nem tagadják meg sem nemzetüket, sem hivatásukat, sem vallásukat, még akkor sem, ha úgy a kegyetlen, ám a megdicsőülést hozó halál vár rájuk. 300-at ítélt halálra azon hős lelkészek közül a császári bíróság, koholt vádak alapján, mert azt hitte, hogy ezzel megfékezhető a protestáns vallások terjedése, a megtérés a keresztyénségre. Ahogy mondták: “nem a rebellió volt a mi bűnünk, hanem a religió”. Később kényszermunkatáborra változtatták az ítéletet, a 47 legnyakasabbat a foglyok közül pedig gyalog vitték gályarabságra Nápolyba, ahol végül kiszabadították a túlélőket.

47 igaz nyakas magyar kálvinista. A magyar protestánsok üldözésének legemblematikusabb példái. A magyar protestánsoknak évszázadokon keresztül kellett a katolikus ellenreformációt támogató Habsburg hatalmasságok előtt, velük szemben állniuk, mert mást nem tehettek, ahogyan annak idején Luther sem.
A magyar protestánsok, különösen a kálvinisták nem tehettek mást, mint az üldöztetések közepette konok módon ragaszkodtak hitükhöz, meggyőződésükhöz, az igaz krisztusi tanításhoz, egyházukhoz és magyarságukhoz.

A gályarabok példája évszázadok óta él a magyar nép tudatában, és azt tanítja ma is, hogy keresztyén és magyar ember nem tagadja meg sem a hazát, sem a hivatást, sem a vallást. A magyar történelemben pedig a protestáns hit egyenjogúságáért vívott küzdelem mindig együtt járt a magyarság megmaradásért vívott harcokkal, ahogy arra Bocskai István erdélyi fejedelem bronzba öntött alakja is emlékeztet minket.

Bocskai István, erdélyi fejedelem a három részre osztott Magyarországon született. Csak szülei elbeszéléséből hallhatott az egykor nagy és egységes Magyar Királyságról. Bocskainak a Habsburg és a török között kellett megtartani a magyarságot és védeni a protestáns hitelveket a muszlim ottománok és az ellenreformációt hirdető császári udvar között. Politikáját és szövetségkereséseit egy szempont vezérelte, a magyar és a protestáns megmaradás. Ahogy jelmondatában is vallotta: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük”. Az általa vezetett szabadságharcot lezáró 1606-os bécsi béke ennek a politikának a diadala volt, hiszen szentesítette a protestánsok szabad vallásgyakorlását és biztosította Erdély függetlenségét. De Bocskai mellett a magyar protestantizmus megannyi alakjának példája tanúskodik hasonló helytállásról az elmúlt fél évezredből. Elég csak a többi református fejedelemre, Bethlen Istvánra és I. Rákóczi Györgyre gondolni, vagy Lórántffy Zsuzsannára, aki a 17. században Erdély szerte terjesztette a Károli-féle bibliafordítást a protestáns hit és a magyarság megerősítése érdekében. Azt a Károli bibliafordítást, amiben először olvashatta magyar ember teljes egészében anyanyelvén a bibliát.

Hogy ez a XVII. századtól tapasztalható nyakas magyar kálvinista magatartás mennyire volt hatással a katolikus magyarságra is az évszázadok során, arra jó példa a Habsburg ellen a magyar szabadságért küzdő, II. Rákóczi Ferenc alakja, de még inkább az Istenért, egyházáért és hazáért konokul kiálló, azt minden áron, élete utolsó percéig védelmező Mindszenty József.
Ugyanez a kálvinista nyakasság jellemezte a magyarságot, amikor 1848-ban a szabadságot védte a Habsburggal szemben. Nem is lehetett méltóbb helyen kimondani a Habsburg-ház trónfosztását, mint a debreceni Nagytemplomban. És ugyanez a nyakasság jellemezte a magyar nemzetet, amikor 1956-ban volt mersze, bátorsága fellépni a szovjet birodalom ellen szabadsága és függetlensége érdekében. És ne legyen kétségünk, ma is csak ugyanilyen nyakas kálvinista kormányzás lehet egyedül képes arra, hogy megvédje a magyar érdekeket.

A kálvinista nyakasság nemzeti karakterünk részévé vált.

A protestáns gályarabok debreceni oszlopát egy bronz koszorú is díszíti, amely II. János Pál pápa 1991-es látogatására emlékeztet, aki megérezve az „idők jeleit” ellátogatott Debrecenbe, ahol fejet hajtott az elhurcolt gályarabok emléke előtt és megkoszorúzta az emlékoszlopukat. A kiengesztelődés történelmi gesztusa volt ez. Azóta a katolikusok is mindenféle rossz érzés nélkül fogadhatják el, hogy a kálvinista nyakasság valóban a nemzeti karakter, az ő karakterük része is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A reformáció 500. évfordulója nemcsak kálvinistáknak, evangélikusoknak, baptistáknak, unitáriusoknak, az új protestáns egyházaknak ünnep. Nemcsak ezek a felekezetek adnak hálát azért, hogy léteznek és kialakult formáik szerint imádják Istent, követik a krisztusi evangéliumot és segítik a felebarátot.

A reformáció napja, a reformáció 500. évfordulója minden magyar számára, így nekünk itt, a főváros új, a reformációra emlékező terének avatására összegyűlteknek is alkalom a hálaadásra.

A most felavatandó parkban a fiatalos, forradalmi hevülettel ábrázolt Luther, a sziklaszilárd, puritán, csak a Bibliára tekintő Kálvin, és a veretes öltözetben ábrázolt, büszke magyar Bocskai emlékeztetnek majd arra, hogy hálát adjunk nemcsak keresztyén hitünkért és protestáns felekezeteinkért, de magyarságunkért is. Ravasz László mondja, hogy “vannak lelkek, melyek olyanok, mint egy hárfa, akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele.” Az elmúlt évszázadban a magyar lélekben összhangot, együvé tartozást, sorsközözösséget leginkabb a fájdalom teremtett. Mégis a keresztyén hitből erőt merítve volt bennünk kitartás és bátorság megharcolni azért, hogy magyar nemzet határokkal szétszabdaltan is egységes maradhasson. Ezért pedig egyedül Istené a dicsőség.

forrás: kormany.hu; Facebook / Gulyás Gergely

X