HírekKiemelt

Amerika és Kanada határán ünnepelték a reformációt a tengerentúli magyarok

By 2017, június 12 No Comments

A reformáció ötszáz éves évfordulóját ünnepelték meg a magyar reformátusok és vendégeik Észak-Amerikában. Rendhagyó együttlétre került sor, hiszen az alig több mint fél évezrede „felfedezett” földrészen amúgy nem emlékeznek meg Luther Márton egyházat megreformáló tettéről.

Bár az amerikaiak, a földrészen élő egyháztagok jelentős része sokféle és sokszínű protestáns gyülekezetbe szerveződik, a gyökerek mégis feledésbe merültek. Ráadásul az amerikai átlagpolgár számára Martin Luther személye egybeesik a nálunk is közismert emberjogi harcos, Martin Luther King nevével.

Észak-Amerikában az Egyesült Államok és Kanada olyan soknemzetiségű demokratikus ország, ahol becslések szerint összesen kétmillió magyar anyanyelvű vagy csupán magyar származású személy él. A magyar diaszpóra legjelentősebb célországaiba a boldogulás reményében, a szabadság vonzásában, gazdasági és politikai okokból vándoroltak ki, hagyták el szülőföldjüket.

Az amerikai reformátusok korántsem egységesek, gyülekezeteik egyaránt tartoznak a Presbiteriánus Egyházhoz, az Egyesült Egyházhoz, az Amerikai Magyar Református Egyházhoz, vagy akár függetlenek. Jelképesnek mondható, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója észak-amerikai megünneplésére közvetlenül a pünkösdöt és a nemzeti összetartozás napját követő időszakban került sor, „A megújulás lendülete” mottóval.

Magyarország kormánya képviseletében, a legnagyobb (erdélyi) és a legközpontibb (dunamelléki) református egyházkerület püspökei jelenlétében, a magyarországi evangélikus egyház, valamint az amerikai reformátusokon kívül lutheránus, baptista, presbiteriánus részvétellel. Sőt még a szintén tengerentúli, ausztráliai magyar reformátusokat is képviselte egyik lelkészük.

Szimbolikus a helyszín is: a két országot elválasztó csodálatos isteni alkotás, a Niagara-vízesés kanadai oldalán található település, Niagara Falls karmelita kolostora.

A konferencia programjában egyházi szolgálatok, istentiszteletek és áhítatok, kerekasztal-beszélgetések, lelkész-megbeszélések szerepeltek. Fénypontjának a gyülekezeti nap szabadtéri istentisztelete bizonyult, amelyre a környékbeli hívek is eljöttek, elsősorban a kanadai Torontó és az egyesült államokbeli Buffalo gyülekezeteiből.

„Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úr lelke, ott a szabadság” – erre a textusra épült az igehirdetés, amelynek a végén galambok szabadon engedése hitelesítette a prédikációt. Felemelő mozzanat volt továbbá a kápolnában a palástos lelkészek által körülállt keresztelő kút/úrasztala megáldása.

Ezt az istentiszteletet az óhazai meghívottak végezték: Kató Béla erdélyi református püspök áldását követően Szabó István püspök hirdette az igét, végül az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Balog Zoltán lelkész vezette le a konfirmációi fogadalomtételt és áldotta meg a fogadalomtevőket.

„Erős várunk nékünk az Isten”, „Szent hitünkről vallást tettünk!” – énekelte több száz hívő, miközben Istennek tetsző énekük összemosódott a Niagara-vízesés morajával.

Egyébként a három napos rendezvény alatt a kulturális részt zongora és pánsíp koncert, grafikai és fénykép kiállítások, könyvbemutatók biztosították. A rendezvény kezdeményezője és főszervezője a torontói Első Magyar Református Egyház lelkésze, Vass Zoltán tiszteletes volt.

Az ünnepi megemlékezés és tanácskozás összességében, a sokasodó gondok ellenére rávilágított az egyházak szerepére akár a szülőföldön való boldogulás, akár a diaszpórában élők közösséggé kovácsolása terén. Továbbá arra, hogy a szabadság és a biztos megélhetés amerikai társadalmában a vallási és közösségi értékeket közvetítő egyház megújulásra szorul.

Miközben Lutherrel együtt vallja, hogy „Az igaz ember az ő hite által él”, bízik abban, hogy el kell érkeznie annak az időnek, amikor az értékválságba kerülő ember visszatér gyökereihez, egyházához, hogy ott értelmes életre, boldogságra, biztonságra találjon.

Az eseményről az evangelikus.hu számolt be.

X