Szeptemberben, a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthető az ELŐ-IDŐK kamara-kiállítás, melyet a 2016-os Ars Sacra fesztivál megnyitó ünnepségével egybekötve mutattak be a közönségnek. Az intézmény az ELŐ-IDŐK tárlattal az IGE-IDŐK nagy kiállítást készítette elő, melyet a reformáció 500. évfordulójának alkalmából nyitnak meg 2017 áprilisában a Magyar Nemzeti Múzeumban. A gyűjtemény kurátoraival beszélgettünk a kiállításról, a kiválasztott tárgyakról és arról, hogy mit üzen a tárlat a mai kor emberének. Kérdéseinkre Zászkaliczky Zsuzsanna és dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai, valamint dr. Gáborján Szabó Botond, a Debreceni Református Kollégium gyűjteményeinek igazgatója válaszoltak.

img_1380_k

Hogyan készíti elő az Ars Sacra Fesztivál ELŐ-IDŐ kiállítása a 2017-es reformáció emlékévet?

A jövendő kiállításra szeretnénk felhívni a figyelmet, egyúttal közreműködésre, együttműködésre is buzdítjuk várható közönségünket. Ezt szolgálja annak a levélnek a közzététele az egyik vitrinben, amelyet a Kárpát-medence protestáns gyülekezeteihez juttatunk el. Az 500. évforduló alkalmából arra kérjük őket, hogy készítsenek egy – virtuális − önarcképet: fényképeket, egy rövid írást, amelyben beszámolnak múltjukról, de mindenekelőtt jelenükről, és arról, hogyan képzelik jövőjüket. A beérkező önarcképeket a jubileumi IGE-IDŐK kiállításban szeretnénk elhelyezni kortárs digitális installáció segítségével. De mindent elkövetünk annak érdekében is, hogy szekularizált korunk embere ugyanúgy megtalálja a maga számára fontos üzenetet, mint a nem protestáns felekezetekhez tartozók. Hiszen a reformáció ötszáz éves szellemi, lelki és anyagi vívmányai nélkül egész más arca lenne a világnak. Észre kell vetetnünk, hogy a reformáció az életnek – mindenki életének – majd minden területén máig hat.

Milyen tárgyakat tekinthet meg a közönség a két kiállításon? Mi alapján lettek kiválasztva az ELŐ-IDŐ kiállítás tárgyai?

A mostani kamara kiállítás tárgyait úgy választottuk ki, hogy a rendelkezésre álló térben felvillantsuk a jövendő kiállítás néhány fontos témáját, egyben utaljunk arra a megközelítési módra, kiállítási módszerre is, amely alapján elképzeljük a reményeink szerint látványos és informatív „nagy kiállítást”. A Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyai mellett szerepelnek ezúttal a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének és Ráday Múzeumának, az Evangélikus Országos Múzeumnak és Könyvtárnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának rangos emlékei. A jövőre bemutatandó tárgyak kiválasztásnál szintén döntő lehet a kvalitás, illetve az a szempont, hogy a lényegről beszéljenek, a tárgyalt korok, törekvések és eszmék jellegzetes vonásaira irányítsák a látogató figyelmét, segítsenek megérteni önmagunkat és a múltat. Ezen túl az is szempont lehet, hogy ne csak közismert, „slágereket”, hanem messzi gyülekezetekben használt tárgyakat is bemutassunk.

img_1382_k

Mire utal a szeptemberi kiállítás neve, az ELŐ-IDŐ, illetve mit jelent a 2017 áprilisában nyíló IGE-IDŐK tárlat neve?

Az ige nyelvtani definíciója közismert: változást kifejező szó, amely a cselekvésen túl történést és állapotot is kifejezhet. A reformátorok számára és az európai nyelvek többségében (gyakran a „szó” kifejezéssel egyezve) azonban egy másik jelentés dominál: az „Ige” Isten kinyilatkoztatása önmagáról és a világról. A fogalom mindmáig hordozza azt a többlettartalmat, amelyet a kultúrkör legfontosabb könyve, a Biblia révén nyert. A címmel azt hangsúlyozzuk, hogy a fél évezreddel ezelőtti eseményekben fontos, központi szerepe volt a Szentírás (Isten igéje) megértésének és magyarázatának. Az igeidők egyrészt kifejezik – már a nyelvészeten túlmutatva – a múlt, a jelen és a jövendő hármasságát, másrészt a reformáció kora a bibliakiadások és nemzeti nyelvű bibliafordítások ideje volt, amely folyamat megtermékenyítette a nemzeti kultúrákat és irodalmakat. Egy kommunikációs forradalom révén (sokféle áttétellel és közvetítővel) tömegek kerültek kapcsolatba a kultúra európai fundamentumával.

img_1379_k 

Mely fő témakörök köré építették fel a kiállítást, és miért ezeknek tulajdonítanak nagy jelentőséget?

A kamarakiállításon a nagy kiállítás fő témái közül szerepelnek: a Szentírás recepciója, a fordítások kérdése (ezen keresztül a katolikus megújulás), az anyanyelvű Biblia és az olvasni tudás, az oktatás kérdése, a protestáns liturgia, az úrvacsora és annak tárgyi világa, az új ikonográfiai típusok megjelenése, a hitükért üldözött protestánsok sorsa és példája, a családi emlékezet. Az IGE-IDŐK témái között hangsúlyosan jelenik meg a reformációhoz vezető út megértetése, a felekezetek körvonalazódása, mindez a magyarországi sajátos történelmi helyzetben – „Ki némettel tartja, ki törökkel tartja”.

Melyek azok az értékek, amelyek tükröződnek a reformáció hatására született műalkotásokban?

A kiállítás a „reformáció hatását” úgy szeretné láttatni, mint amely döntően befolyásolta annak alakulását, amit ma európai kultúrkörnek nevezünk. A késő középkor elsősorban a humanizmus örökségével együtt alakította ki azokat a gondolkodási normákat, mintákat, amelyekkel ma is mindannyian élünk. Ezek közé tartozik például az iskolázás, az olvasni tudás igénye, amely megadja az egyénnek az értelmezés, a gondolkodás szabadságát.  

Hogyan képviselik ezek az alkotások a megújulás üzenetét?

A reformáció kikényszerítette a változást – több területen a lényegéhez tartozott –, de még a katolikus megújulás terén is elévülhetetlen érdemei vannak. A verseny ténye önmagában is előrevitte azt a kultúrát, amely a szekularizáció kora előtt elválaszthatatlan volt az egyházak létezésétől. A tárgyak vagy újra értelmezve éltek tovább a megváltozott helyzetben, vagy a megújulás szellemében, annak hatására jöttek létre. Legtöbbjének alkotója nem tekintette műalkotásnak munkáját, inkább az új hitelveknek megfelelő funkcionális tárgynak (Biblia, amit olvashat mindenki, kanna, kehely, pohár, tányér, amiből a lelkész kiszolgáltatja az úrvacsorát stb.). A tárgyak, alkotások formai megoldását mindig az azt használó közösség fogadta vagy épp vetette el. A folyamatos megújulás, ami egyben a tiszta forrásra tekintés – úgy gondoljuk – ma különösen fontos mindnyájunk, és nem csak az egyház számára.

img_1383_k

Egy laikus látogató – aki nem ismeri az egyházművészetet – miként állapítja meg legkönnyebben, hogy a reformáció hatására született művet lát?

Talán már kiderült, az IGE-IDŐK kiállítás nem az egyházművészetről fog szólni. Annál sokkal többről: társadalomról, mentalitásról, kultúráról, Európáról és Magyarországról, mindazokról a folyamatokról, melyekre hatással volt a hit és az egyház megújítása. Természetesen az egyházművészet koncentráltan mutatja az egyes felekezetek szakralitáshoz fűződő viszonyát, mindazt, ami számukra szent és ugyanakkor jellemző volt. A reformáció hatására nem csak a liturgikus tárgyak változtak, nem csak az egyházművészet alkotási hordozzák magukon e hatást. Természetesen, e tárgyak esetében könnyebben megfogható a változás. A két szín alatti úrvacsora másfajta tárgyi környezete, az igehirdetés szerepének hangsúlyozása a liturgikus térhasználatban hozott jól látható átalakulást. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a gyülekezetek, a hívők ugyanolyan módon ragaszkodtak saját múltjukhoz is. Éppen ennek felismerése, követése teszi érdekessé, sokszínűvé ezt az emlékanyagot. Újfajta tárgy- és ábrázolási típusok születtek meg. Ennek nem mindig voltak helyi, közép-európai példái, mint például a fontos morális üzenetet, tanítást közvetítő holland csendélet- vagy zsánerfestészetnek. Ismeretük, hatásuk mégis egyetemes érvényű. Beszélhetnénk még az új lendületet kapott egyházzenéről, az – egyre inkább anyanyelvű – nyomtatott hitéleti és szépirodalom megannyi új műfajáról, és általában a szabadságon alapuló emberi felelősség különböző megnyilvánulásairól.

Van valamilyen személyes érintettség az alkotásokkal és a reformációval kapcsolatban? Hogyan tudnak azonosulni a műalkotások üzenetével?

Az embereknek általában fontos szűkebb és tágabb közösségük útja, jelene, jövője és múltja. Ha a kérdést műalkotásokra korlátozzuk, akkor is előjöhet a személyes kötődés: ugyanúgy, mint a családunk tárgyi örökségével kapcsolatban. Itt és most azonban nem az a fontos, hogy nekünk, kurátoroknak milyen személyes elköteleződésünk van, hanem az, hogy aki majd bejön a kiállításra 2017-ben, talál-e maga számára igazodási pontot.

X